Szakmai meglátások, London

logok

Szakmai tanulmányút a londoni Circus Space iskolában

2014 januárjában tanulmányúton vehettem részt, mely betekintést adott a londoni Circus Space iskolába.
Már az indulás előtt is többször átnéztem, átolvastam az iskola honlapját. A leírások, ismertetők, fényképek alapján előre egyértelmű volt, hogy ez az iskola kortárs iskola. Későbbiek folyamán az igazgató részletes szóbeli ismertetője alapján az is kiderült, hogy képzésük sem hagyományos, tradicionális cirkuszi vagy artistaképzés, és oktatási tematikájuk is lényegesen eltér a mi iskolánkétól.
A Circus Space-ben a cél olyan képzettséget adni a tanulóknak, aminek birtokában más (kortárs) produkciókban is részt tudnak venni. Akár táncosként, színészként vagy éppen akrobataként. Természetesen klasszikus értelembe vett cirkuszi zsánereket is oktatnak. Levegő számok közül a tanulók közt népszerű a lengő trapéz, a gurtni. De vannak próbálkozások zicc, és más légi produkciókra is. Láttunk még zsonglőrt, cyr-wheel-est, drótost, kézen állót, sőt még egy hand-auf-hand duettet is.
Az első, szembetűnő különbség a két iskola közt, az az anyagi lehetőségek, háttér – sajnos a Circus Space javára. Kitűnő felszereltségű termekkel, kitűnő minőségű kellékekkel, bőséges hellyel, infrastruktúrával rendelkeznek. Mint később kiderült éves költségvetésük sokszorosa a mi iskolánkénak. Ez természetesen nem von el abból a magas szintű szakmai munka értékéből, oktatásból, tanulásból ami az iskolában folyik. Az eredményeik látványosak, tanulóik jól megalapozottak, szakmailag felkészültek.
A képzésbeli lényeges különbség, hogy míg nálunk a tanulók 10-19 éves koruk közt járnak az iskolába, addig a Circus Space úgynevezett szuperior iskola, azaz 18 év felettiek oktatását végzik. Ez lehetővé teszi, hogy míg nálunk a tanulók napjaikat megosztva töltik két iskolájuk közt (általános – artista, később artista – gimnázium) addig a londoni iskolában a tanulók akár egész napjukat is az iskolában töltik, kizárólag szakmai tanulmányokkal. Ebből adódóan vannak óráik, amelyek szaktanári vezetéssel folynak, és vannak önálló, egyéni gyakorlású óráik is. Ez nagyban segíti őket abban, hogy saját maguk alakítsák ki a próbaidejüket, megtanuljanak egyénileg gyakorolni. Nálunk sajnos még a végzősöknél is hiányzik ez a fajta „képesség” -amennyiben nincs tanár, inkább leülnek, kevesen vannak azok motiváltak, és elkezdenek egyedül, maguktól gyakorolni. Persze nem feltétlen veszélyes elemeket ilyenkor gyakorolni, de pl. kézen állni tanár nélkül is lehet.

Ebből a felnőttképzés további előnyei, és végül is az előző gondolathoz kapcsolódik, hogy – ugyan csak néhány évvel – idősebbek, de ez pont elég ahhoz, hogy a 20-on éves tanulók már belássák, maguknak tanulnak. Valószínű nincs már mögöttük olyan szülői háttér, mint fiatalabb iskolásainknál.
Mindenképpen említésre méltó, hogy mennyire felkészülten vártak minket. Személyre szóló egyéni órarendet kaptunk, belépő kártyákat, pontos eligazítást, szabad bejárást bármely órára, sőt, szabad óráinkban saját növendékeinkkel is foglalkozhattunk. Az előre kiadott órarendet is rugalmasan kezelték, amennyiben nekem egy adott időben órám volt, de ugyan akkor az órarendben találtam egy másik órát, amelyiknek témája, szakmai része, tematikája jobban érdekelt, minden gond nélkül cserélhettem. Így volt alkalmam többször is megnézni – különböző szintű csoportokat – akrobatika órán, ahol a tanító szaktanár meglehetős alapossággal, és nagyon jó, érdekes rávezető gyakorlatokkal igazán tanulságos órát tartott.
Ami nekem – talán az iskola profiljából adódó – kissé „csalódás” illetve egyhangú, az a szinte kizárólagosan szóló produkciók képzése. (szóló levegőszámok, szóló handstand, szóló zsonglőr, szóló cyr-wheel, szóló drót, stb) Ugyan említettem az iskola kortárs jellegét, de kortársban is létezik partner, van (lehet) csoportos produkció. A szakmában ismert, hogy páros, illetve csoportos munka esetén milyen sok időt vesz igénybe egy-egy partnerrel való összeszokás, amikor a partner a másik rezdüléséből érzi, hogy mit, hogyan kell csinálnia. Üdítő volt egy hand-auf-hand duett, akikkel volt szerencsém többször is együtt dolgozni. Az ő esetükben nekem feltűnt, hogy mennyire lassan haladnak….nem is a szakmai alkalmasságuk miatt – hiszen pl. az „oberman” lány kifejezetten jó adottságokkal bír. Megnéztem az iskolai szaktanárukkal folytatott órájukat is. Én ott a túlzott, már feleslegessé vált alapozást vettem észre. Úgy gondolom, az ő esetükben a tanár fél haladni. Másfél év alatt – még ha nulláról is kezdték – jóval messzebb lehetett volna jutni. Talán ezért volt, hogy a duett kifejezetten élvezte a velem töltött szakmai órákat, és érezhették, hogy többre is képesek. Összegezve, vannak olyan adottságok, amikben előttünk járnak, de azt főleg a tantestület szakmai felkészültségében semmi szégyenkeznivalónk nincs. Kifejezetten érdekes, tanulságos, hasznos tanulmányút volt.

Budapest, 2014. március 2.
Teibler Tamás